EHTET. blog.

Mi fütyülünk, te táncolsz


Leave a comment

aranyköpködések

szakmai vélemény: “ez kurva jó volt”

“a globalizáció nyajja ki a seggem”

“toporog az ultramodern”

“lekaparom magam, mikor formalista modernt látok”

“na…..lenyugtatom magam…. 19, 20”

“a Pávába’ nem megyek bele”

“lehet IPhone-nal táncházban ülni”

“néző kell nekünk, a jó táncosokkal Dunát lehet rekeszteni”

“ma sem váltottuk meg a világot”

laikus vélemény “a néptánc? hát ott forognak”                      

                                                                                       (nemárpi)

 


Leave a comment

Tapsvihar és díjzápor

Francia magyarsággal: A finálé.

Az Erdélyi Magyar Hivatásos Táncegyüttesek Találkozójának fergeteges hétvégéje, ahol egy hihetetlen népzenei, mozgásművészeti, színházi paletta tárult a nézők elé, egy rendkívül színvonalas mégis családias és ünnepélyes gálával záródott. A zsűri végül nem rangsorolt, viszont senki nem tért haza üres kézzel, noha ez a négy nap sokkal többet jelentett, mint oklevelek vagy díjak. Az EHTET hivatalos oldalán meg lehet nézni pontosan, ki mit kapott. A váradiak a Sáfrán-ja az eredeti táncért és előadásért részesült vastapsban és különdíjban. Az udvarhelyiek mozgásművészeti előadását az irodalmi szöveg színpadi, tánci adaptálása miatt méltatták. Hitelességéért és szemet gyönyörködtető előadásmódjáért szintén különdíjat kaptak az ördöngös hargitai székelyek. A Háromszék Táncegyüttes a Duna Televízió legjobbjaként lépett a közönség elé. A Maros Művészetegyüttes a hagyományok újszerű megjelenítéséért részesült különdíjban. A Heveder zenekart külön méltatták kiemelkedő zenei és látványos produkciója miatt.

Ez volt a protokoll szöveg…

Szerintem a gála fantasztikus volt, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes alatt majd’ beszakadt a színpad, úgy táncoltak és olyan hangulatot is teremtettek, a Heveder zseniális volt, milyen meglepő, de mindenki nagyon kitett magáért, amit mi sem bizonyít jobban, mint, hogy a végén a közönség állva ünnepelt és tapsolt. Az együttesek nagy közös tánca után következett a torta.  Dolce vita!

Itt a vége, fuss el véle….. (de el ne felejtsetek visszajönni, ám!)

(nemárpi)


Leave a comment

Summa summarum

Minden jó, ha a vége jó, mondják, akik nem tudnak ennél eredetibbet mondani, tehát mi nem mondjuk. Beszéljenek helyettünk a számok, amelyekért respekt és tisztelet minden kedves Olvasónak!

A fesztiválblog 17 bejegyzését összesen 742 (különböző) személy tekintette meg, a következő országokból: Románia, Magyarország, Kanada, Szerbia, Sváj, Spanyolország, Dánia. A legforgalmasabb napon 252 megtekintést regisztráltak.

A számok (a blog, a honlap látogatása, az egyes előadásokra megváltott jegyek összessége) egyenes arányban van azzal, hogy mennyire vagyunk érdekeltek manapság a hagyományőrzésben (Dimény Levente). 

Véleményeket, benyomásokat, megjegyzéseket a tegnap zárult VIII. Erdélyi Magyar Hivatásos Táncegyüttesek Találkozójáról szeretettel várunk a továbbiakban is (komment formájában, mert a szó elszáll, az írás megmarad…)!


1 Comment

Apokaliptikus Esterházy

Ahogy kedves kollégám beharangozta, az Udvarhelyi Táncműhely Záp-hiányok előadásáról én, a kollegina fogok írni…Most.

Mozgásszínház, Esterházy Péter, Apocalyptica és a toalett papír. Elmondhatom, hogy sokan nagyon vártuk ezt az előadást, mert valami teljesen mást ígért, mint a repertoár többi táncegyüttese. Erre utalt az is, hogy nincs a bérletes előadások között illetve, hogy a Bábszínház adott otthont a mozgó színháznak. Ahogy Novák Ferenc Tata mondta, minden pejoratív utalás nélkül, ők a kakukktojás. És valóban…

Záp-hiányok kortárs zenével, kortárs író szövegeivel, Esterházy Egy nő  című prózai skeccseivel dolgozott, mely egy férfi erotizált, frivol vallomásairól szól. Egy nő nagyon sokféleképpen. Ahogy többen megjegyeztük, a posztmodern…

Őszintén bevallom, az előadás után sokat nem tudtam mondani, éreztem, a látottak emésztést és gondolkodást igényelnek. Nagyon komplex vizuális és auditív élményben volt részünk, nem tudtam nekiugorni a laptopomnak és betűt vetni. Beszélgettem emberekkel, megvártam a reggeli szakmai fórumot, véleményeket, beszélgettem a táncosokkal és persze aludtam rá egyet. Mind katalizátorokként működtek és végül a billentyűkhöz ültem.

Ami nagyon megfogott, hogy hihetetlenül megosztja az embereket és főleg a szakembereket. Az említett fórumon ellentmondtak egymásnak a hozzáértő vélemények. Valaki szerint profi volt, volt aki szerint a tánc minőségén még szükségeltetik javítás, volt aki kritizálta a zenét, volt aki pont a finn cselló rockot dicsérte, mint zenei aláfestés. A kellékek szerepét betöltő piszoárok, WC papír, cigaretta is terítékre kerültek. Valaki azt mondta nem lettek kijátszva, más szerint a mozgás és eszközök egy egységes metaforikus síkon mozogtak és kiegészítették egymást. Olyan vélemény is érkezett, hogy a drámai, feszült, kiélezett előadásmód nem illik az író frivol, tréfás szövegéhez. Kinek a pap, kinek a papné ugyebár és kinek a pap lánya.

Nekem személy szerint nagyon tetszett a tánc, a mozgás, a metakommunikáció, a zene, viszont nagyon bántam, hogy nem ismertem a szövegeket, mivel sokszor nagyon elveszettnek éreztem magam a történet megértésében. Később viszont kiderült, nagyon is jó volt úgy beülni az előadásra, hogy nem tudtam mi lesz pontosan, nem voltak elvárásaim az írott beszédet tekintve. A két táncos-színész mozgásából és a férfivallomások női orgánumon elmondott monológjaiból született meg a mozgásszínház. A nő férfi lett, a férfi pedig kereste önmagát, hiszen a téma a teremtés koronáinak identitáskeresése volt. A posztmodern Ádám, aki keresi az oldalbordáját, vagy a sokszemélyiségű Éva? Igazából a látottak, hallottak nyitottak mindenféle értelmezésre, újragondolásra.

Milyen volt az előadás? Más. Mást láttam én és mást láttál te, vagy mást fogsz látni. Bocsánat, hogy letegezlek, de a betűk nem magázódnak. Nem rossz az előadás csak a prizma töri sokszínűre a fényt.

 

(nemárpi)


1 Comment

Maradj talpon!

Három napi ihajcsuhaj után, szeretettel jelentem: talpon maradtunk! Az élelmesebbje még a reggeli fórumon is jelen volt (lélekben biztosan!) A mai termést két feladványban kívánjuk összegezni:

Batyu kérdése:

Mitől lesz egy előadás szivárványisztikus? (célszerű először utánanézni annak, hogy mit is jelent ez a jelző)

Dr. Pávai István kérdése a Háromszék előadása kapcsán:

Melyik volt az a dallam, amely a citrusfélék közé tartozott?

A megoldásokat komment formájában várjuk. A helyes megfejtők között nem sorsolunk ki semmit. 

(árpi)


Leave a comment

Öröm volt nézni

A fesztiválprogram harmadik napján, a katarzis és a felháborodottság frusztrációjában úgy érzem szerencsés vagyok, hogy arról kell írjak, ami tetszett; az est első részéről tehát – ami maga után vonja azt a helyes következtetést is, miszerint a második előadásról kolleginám kíván szót ejteni a későbbiekben. 

Králl Csaba szakmai moderátorral együtt én is visszanyertem a hitem, miszerint a néptáncnak van hitele a színpadon: a Háromszék Táncegyüttes Száz évig című előadását ugyanis öröm volt nézni, s nem is lehetett hozzá másképpen viszonyulni, tudniillik igazi örömzenélést és örömtáncot tapasztalhatott mindaz, aki jegyet váltott rá.

Következett ez nem csupán a színpadon szereplő tucatnyi ember lelkes hozzáértéséből, hanem a rendezés átgondoltságából és alázatosságából is, amellyel a kiszemelt ópuszt kívánta valamiféleképpen piedesztálra emelni. Mindezt úgy, hogy a Fodor Sándor “Netti” emlékére összeállított táncprodukció megőrzött valamiféle elegáns kiegyensúlyozottságot, és nem csapott át “modernkedéseknek” teret adó túlzásokba. Nem volt elrontható epikus szál, viszont értelem és érzelem annál inkább – különös hangsúlyt adott ezeknek az időnként közbeékelt hangfelvétel, amikor a neves prímás “kiszólt” a közönségnek. A gondosan megkoreografált táncbetétek mit sem értek volna a táncosok fekészültsége nélkül, a felkészültség mit sem ért volna a Heveder zenekar összetéveszthetetlen profizmusa nélkül, akik ezúttal táncos tehetségüknek is “hangot adtak”. Minden egybecsengett, s észrevehetetlen volt ebben a eufóniában “ritmusrontásokat” találni (esetleg hármat: számomra unalmas volt a ritmusváltásos, székrakosgatós rész, egy picit sok a Sanyi név konkrét említése a siratóasszony utolsó dalmonológjában,valamint a hangos zene ). A szereplők a rendelkezésükre álló térben nem vesztek el, sőt inkább úgy tették magukéva azt, hogy sohasem érezhettük, hogy a színpad túlméretezett lenne a hat zenész és a három pár számára.

Végeredményben ez az előadás azért lett több, mert nem akart több lenni, mint ami volt. Levetkőzte a műfajjal járó modorosságot, okosan kikerülte a vadhajtásokat és konkrét, letisztult formát hozott létre. Az alkotók öröme sokszorozódott az én örömömben – engem tehát megvettek. Feladták a leckét a soron következő Udvarhely Táncműhelynek, akik azonban merőben más minőséget hoztak az Árkádia Színház színpadára… (folyt. köv.)

(árpi)


Leave a comment

hölgyeim’s’uraim

Még két előadás van terítéken s véget ér a nagy ihaj-csuhaj színház módra, természetesen egy gálaműsör előzi meg a nagy finálét. A színvonalas műsorok mellett holnap még az ember fia, ha érdekelt a berkekben, ellátogathat szakmai előadásokra, hogy rácsodálkozhasson arra a lenyűgöző egyvelegre, amit mi laikusok (én laikus) csak profi táncnak, gyönyörű viseletnek és színes produkciónak látunk, mert nem csak a vizuális igényeket elégítik ki, hanem bizony az ember fia okosodik is s büszke lesz, milyen egy nagyszerű múlttal rendelkező nemzet tagja. Látni este kell, tudni meg reggel, napközben pedig keverjük a kettőt.

Sok beszédnek viszont még mindig sok az alja, a konklúzió tehát: menni, nézni, látni, lenyűgöződni, hazamenni és gazdagodni. 

                  

                                                                                                                       (nemárpi)